Szüreti témanap

A napot az elsősök nyitották meg népi játékaikkal. Alig több mint egy hónapja köszöntöttük őket a közösségünkben, mégis összeszokott csapatként olyan ügyesen és lelkesen játszottak, táncoltak, hogy mindenki kedvet kapott a szüreti mókázáshoz. És, ha már kedvünk teljében voltunk, el is indultunk felkeresni a különböző helyszíneket, ahol meglepetések és feladatok vártak. Az állomásokon tanítók, szülők és kedves ismerősök gazdasszonyokként és gazdákként fogadták a tanítónénikkel érkező osztályokat. A gyerekek megismerkedhettek a szőlőpréselés rejtelmeivel, majd az elkészült mustot szakértő segítséggel fokolták és kóstolták a Közösségi Ház udvarán és pincéjében. A  tájházba is betértek a gyerekek, ahol a régi torbágyi emberek szőlőművelési szokásaikat, eszközeiket nézhették meg. Ezt követően a gyerekek megízlelhették a frissen főtt puliszkát, amit az anyukák egész délelőtt nagy fazekakban kevergettek, hogy mindenki jóllakhasson. Kedvükre kóstolhatták a finomabbnál finomabb házi lekvárokkal, vagy a juhtúrós változatát. De nem csak evés-ivásból áll nap!  A patakparton, nagy zsák kukorica várta, hogy a csuhétól megfosszák és lemorzsolják, hogy aztán vetőmagként, vagy élelemként szolgálhasson. A csuhét kézművesórákon használják majd a gyerekek, a torzsákból pedig szebbnél-szebb építmények készültek. A móka és kacagás után alkalmát kerítettük a lecsendesedésnek, a lelki töltekezésnek.  Kinga néni vezetésével a torbágyi templomban Krisztusra az „igazi szőlőtőre” figyeltünk, Isten házában töltöttünk pár percet. A templomdombon folytatódott a vidámság. És, hogy igazán kipihenjük a fáradtságos napot táncra perdültünk és egy pörgős-forgós táncházban mulattunk még egy keveset, amíg a lábunk bírta. A pihenőben megismerkedhettünk a népi hangszerekkel, melyeket Köllő Attila bácsi a PMAMI népzene tanszakának tanára mutatott be nekünk. Tanulni jöttünk ide. Tanultunk itt bármit is? Rengeteget! A sok-sok ismereten túl, amit megértettünk, megtapasztaltuk az egymásra figyelés, a közösséghez tartozás örömét. Rácsodálkoztunk újra közös értékeinkre. Tanárok és tanítványok egyaránt megélhettük, hogy a Czuczoros közösség nincs az iskola falai közé zárva, azon túl is él. Nagyon sokan áldozták a szülők és támogatók közül az idejüket arra, hogy ez a nap örömtelivé és tartalmassá váljon mindenki számára. Köszönjük nekik!